Egyszer egy legény az eszét vesztette, Szeretett egy asszonyt, de az nem szerette.
Küldte az asszony: Menj, öld meg anyádat, S hozd el a szívét ölbéli kutyámnak!
Rá állt a legény. Hazament, megtette! Rá állt a legény. Hazament, megtette! Megölte az anyját! És a szívét kivette.
Hát amint vinné futva, iramodva, Felbukik, és a szív elgurul a porba. És amint elgurult, egyszer csak fennszóval Ím a legény hallja, hogy a szív megszólítja.
Megszólalt a szív sírva, panaszosan, Hallgasd csak hallgasd! Megszólal a szív sírva, panaszosan:
Jaj! Nem ütötted meg magad, Fiam? Megosztás |